2014. június 24., kedd

CHAPTER FOUR

Sziasztok Drágák!
Tudom, hogy azt mondtam, 5 naponta fogom hozni a részeket, de úgy gondoltam, hogy most mégis egy nappal korábban felteszem. Remélem örültök és tetszeni fog! Hogy tetszik eddig?
Ui.: Nagyon szépen köszönöm a  visszajelzéseket, iszonyatosan jól esnek! Jó olvasást! :)

_________________________________________________

Az órámra pillantva megállapítottam, hogy nem egészen húsz percem maradt beérni az iskolába, ezért meggyorsítottam a lépteimet. Amikor feltűnt előttem az iskola épülete, megálltam egy pillanatra, hogy kifújjam magam a feszített tempó után. Miközben kapkodtam a levegőt, szememet végigfuttattam a parkolón és szinte azonnal kiszúrtam a piros Range Rovert. Egy pillanatig elgondolkodtam rajta, hogy kicsit kicsinosítom, de végül elvetettem ezt az ötletet.

A bejáraton belépve a szokásos nyüzsgés fogadott, mindenki a folyosón beszélgetett, a szekrényében kotorászott a könyveit keresve vagy éppen a többieket kikerülve igyekezett a terme felé. Előkerestem az órarendemet és megnéztem, hol lesz az első órám. Irodalom, a 207-es teremben. Remek. De hol a francban van a 207-es terem?

Tanácstalanul néztem körbe, hogy vajon kit is kérdezhetnék meg, csak egy gond volt... az égvilágon senkit nem ismertem és furán vette volna ki magát, ha csak úgy odapattanok valakihez. Mellesleg sosem voltam jó a rögtönzött beszélgetésekben.

- Keresel valamit? - szólalt meg mellettem valaki, mire a hang irányába kaptam a fejem. Austin a folyosó falának dőlve állt és azzal az idióta vigyorával engem nézett.

- Te hozzám beszélsz? Komolyan szóba állsz velem ennyi ember előtt? - néztem látványosan körbe és gúnyosan felvontam a szemöldököm.

- Mad, ne legyél már ennyire hisztis - ingatta a fejét, ellökte magát a faltól, majd mellém lépve egyik karját átvetette a vállamon. - Na gyerünk, ki vele! Hol és kivel lesz órád?  - erősködött, amit nem tudtam mire vélni.

Leráztam magamról a kezét és szembefordultam vele. - Miért vagy hirtelen ennyire segítőkész? Most nem lát Michele, nem kell kedvesnek lenned velem, elég, ha otthon elviselsz, nem igaz? - Halkan beszéltem, de a hangomból kiérződött a mondandóm éle. - Nyugodj meg, semmit nem fogok anyukádnak mondani, de egy percig se gondold, hogy miattad. Csak nem akarom, hogy megtudja, hogy a fia mekkora egy tahó! Most pedig, ha megbocsátasz - intettem neki. -, órára kell mennem. - Azzal hátat fordítottam és meg sem várva, hogy valamit reagáljon, faképnél hagytam. És piszkosul elégedett voltam magammal.

Az óráról persze elkéstem, de még ez is megérte, cserébe, hogy láthattam Austin megdöbbent arcát, amikor kiosztottam. Legalábbis ezt gondoltam, amikor kopogás után beléptem a terembe, majd egy jó reggelt-et követően egy szabad pad felé indultam, de a tanárom hangja megállított.

- Jó reggelt, Miss Carmichael! Tudja, hogy az óra öt perce elkezdődött? - érdeklődött könnyedén Mr. Garett, mire megtorpantam és a tanáromra emeltem a tekintetem, közben a szemem sarkából láttam, hogy mindenki kíváncsi és érdeklődő pillantásokkal méreget.

- Elnézést kérek - motyogtam.

- Elnézem - bólintott, én pedig megkönnyebbülten rogytam le egy üres székre a középső sorban. - De mint tudja, a szabályok mindenkire vonatkoznak, így az új diákokra is. Ezért szeretettel várom a délutáni elzáráson - fűzte hozzá, majd összecsapta a tenyerét és további szavait az egész osztályhoz intézte. - Most pedig, nyissátok ki a könyveteket a 135. oldalon!

Kedvetlenül tettem eleget az utasításnak, de közben fejben kinyírtam Austint. Az egész az ő hibája! Rögtön az első napomon elzárást kaptam, ezzel nem igazán fogom meggyőzni Mitchele-t arról, hogy érdemes volt magához vennie.

Alig kezdtünk neki az anyagnak, amikor megint nyílt az ajtó és egy fiú lépett be a terembe. Látszólag nem zavartatta magát, lassan az előttem lévő padhoz sétált és kényelmesen helyet foglalt.

- Örülök, hogy csatlakozott hozzánk Mr. Gilbert - biccentett Mr. Garett. - Legalább Miss Carmichael nem fogja olyan egyedül érezni magát az elzáráson - közölte, majd mintha mi sem történt volna, folytatta az órát.

A srác megbökte a mellette ülő lány karját és valamit mondott neki, mire ő csak felém bökött a fejével. A fiú hátrafordult, gyorsan végigmért, aztán elmosolyodott. - Hello. Wesley Gilbert vagyok, de mindenkinek csak Wes - suttogta és végigkönyökölt a padomon.

Csodálkozva néztem rá. Egyrészt, mert ilyen könnyedén kezdett velem társalogni, másrészt, mert ezt az irodalom óra kellős közepén tette meg. Végül összeszedtem magam és gyorsan válaszoltam neki. - Én Madelaine - nyögtem ki. Lehettem volna ennél is gázabb? Nem hiszem.

- Megjegyzem - bólintott. - Majd még dumálunk, Maddy - kacsintott rám és újra előrefordult.

Ha azt mondanám, hogy az óra végéig sikerült összeszedni magam és túltenni azon, hogy a suli valószínűleg leghelyesebb fiúja ilyen kedvesen fogadott, akkor hazudnék. Egész nap őt figyeltem, többnyire csak távolról és vigyázva arra, hogy ő ne vegye észre, de néhányszor még így is összeakadt a tekintetünk. Olyankor mindig elmosolyodott, én meg rendszerint bénáztam és leejtettem valamit.

Ebédszünetben viszont újabb gondom akadt. Beálltam a sorba, megpakoltam a tálcám és... ennyi. Ahogy megfordultam és körbenéztem, fogalmam sem volt, hogy hová ülhetnék. Az egyedüli, akit - mondjuk úgy - ismertem, az Wes volt, de őt sehol sem láttam, mellesleg minden asztal foglalt volt. Az egyiknél kiszúrtam Austint, szorosan mellette minden bizonnyal Lissa és - gondolom - a haverjai, ahogy néhány lány társaságában beszélgetnek és nevetnek. Aztán mintha megérezte volna a pillantásomat, Austin felém fordult és kérdőn felhúzta a szemöldökét, mire én válaszul megforgattam a szemem és újfent hátat fordítottam neki. Már egész jól ment.

De még mindig nem tudtam hová ülhetnék le. Újra körbenéztem és nem messze tőlem, észrevettem egy lányt, aki egyedül ült az asztalnál és elmélyülten olvasott egy könyvet, míg másik kezében a villáját tartotta. Nem akartam megzavarni, de az a verzió sem csábított, hogy egész szünetben az ebédlő közepén álljak, ezért némi hezitálás után elindultam felé, tálcámat az asztalra csúsztattam és leültem vele szemben. Érdeklődve felpillantott rám, majd összecsukta a könyvet.

- Szia, remélem nem baj, hogy ideültem - kezdtem bele én, mivel nem úgy tűnt, hogy meg akar szólalni. - Új vagyok, a nevem Madelaine Carmichael - nyújtottam a kezem, mire szemöldöke a magasba ugrott, de azért ő is átnyúlt a tálcája felett és megrázta a kezem.

- Desiree - szólalt meg végül, mire megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, kezdtem azt hinni, hogy idiótának néz. - Új lány létedre máris kikezdesz a suli két leghelyesebb fiújával - állapította meg minden további nélkül, majd bekapott egy szem sült krumplit és nyugodtan rágcsálni kezdte.

- Micsoda? - kérdeztem vissza meghökkenve. - Én.. én nem - hebegtem, próbáltam magyarázkodni, de nehéz volt úgy, hogy fogalmam sem volt, miről beszél.

- Láttalak reggel. Austin Mahone-val beszélgettél a folyosón. Órán meg Wesley-vel dumáltál és le sem tudta rólad venni a szemét - közölte velem tárgyilagosan.

- Ó - nyögtem ki, amikor végre megértettem. - Nem! - tiltakoztam azonnal, mire kaptam egy fürkésző pillantást. - Illetve Austin a mostoha testvérem, ha úgy vesszük. Michele magához vett az árvaházból és most velük élek - magyaráztam, magamban pedig azt kérdeztem: miért mondom ezeket el egy ismeretlen lánynak? - Wes-szel pedig csak pár szót váltottam.

- Szóval Mahone-éknál laksz? - hajolt közelebb Desiree és félretolta a könyvét, látszólag teljesen megfeledkezett róla. Bólintottam. - Hű! - dőlt hátra és csodálkozva nézett rám. - Te aztán nagy mázlista vagy. Austinnal élsz és Wes-nek is bejössz, de nem lennék a helyedben. A fél suli utálni fog. - Rémülten néztem rá, mire felkuncogott. - Nyugi, mindig ez van, ha valaki az iskola nagymenőivel kerül kapcsolatba. Majd megoldjuk - vonta meg a vállát, majd elemelt egy uborka karikát a tányéromról.

Talán a többesszám miatt vagy, mert olyan közvetlenül és magától értetődően eszegetett az én ebédemből, de úgy éreztem, hogy Desiree személyében megtaláltam az első barátomat.

20 megjegyzés:

  1. Nagyon szupi rész lett.:) Kövit.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Szépen! Hamarosan érkezik! :)

      Törlés
  2. Istenem*.* Magyarazd el kerlek hogy tudsz ilyen csodalatosan irni*.* mikor lesz folytatas elorelathatolag?? Mar nagyon varom♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsani!
      Ezt sajnos nem tudom elmagyarázni, még, ha akarnám sem, mivel én sem tudom. :D Csak úgy jön, egy kép, vagy egy zene is ötletet ad egy újabb részhez, szóval valahogy így!
      A folytatás, ha jól számolom vasárnap fog jönni! Köszönöm, hogy írtál! <3 X

      Törlés
  3. Nagggggggggggggyon JÓ! :D
    Wesley = Jake T. Austin...? V nem is tudom már, h hívták Max-et a WOWP-ból... :)
    Jó rész, siess a köviveeeeel! :D
    Brin♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, drága Brin!
      Igen, őt használtam fel, hogy megszemélyesítsem Wesley karakterét!
      Sietek, ahogy csak tudok! <3 X

      Törlés
    2. TUDTAM! xdddd Régen Fanatikusan rajongtam a WOWP-ért, és majd' kívülről fújtam a színészeket... xd
      OK, siessssss! :D xd
      Brin♥

      Törlés
    3. Igen, én is, de most a The Fosters-ben láttam meg, és úgy gondoltam tökéletes Wesley lesz! :D Meglesz! :) X

      Törlés
  4. Imádom Imádom!!!!remélem Mad és Wes között nem lesz semmi :) siess a kövivel,puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Niki!
      Ennek igazán örülök. Azt, hogy Mad és Wes kapcsolata hogy alakul, nem árulhatom el... igazából nem is tenném, nem akarom lelőni a további részeket! :) X

      Törlés
  5. ÁÁÁÁ FRUZSI KITETTÉL MAGADÉRT♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, köszönöm szépen kedves névtelen! Legközelebb írj egy nevet, hogy tudjam kinek köszönhetem! <3 X

      Törlés
  6. Georgina (ez az igazi nevem! :D)2014. június 24. 11:12

    Jó rész lett, siess a következővel! Felkeletette az érdeklődésem Austin és Maddy piszkálódása.. Habár, már csak Maddy makacskodik, ha ez jó szó erre (szerintem nem.:D). Na, mindegy, nem csacsogok tovább hülyeségeket (mindig sokat beszélek), csak annyi, hogy várom a következő részeket! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, drága Gina! (ha hívhatlak így)
      Ezt igazán jó hallani, és szerintem az, hogy Maddy makacskodik, egy tökéletes kifejezés, viszont nem akarok elárulni semmit, különben nem lenne izgalmas a folytatás! :D
      És beszélj - jobban mondva - írj csak annyit, amennyit szeretnél, öröm olvasni! :) X

      Törlés
  7. nagyon jóóó lett!!! Gyorsan kövit!!!!!!! :D

    VálaszTörlés
  8. Szerintem tudod a véleményem:) szokás szerint csodálatos<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dominika!
      Igen, sejtem a véleményed a visszajelzéseidből, de hidd el, hogy mindig öröm olvasni! Köszönöm szépen! <3

      Törlés