2014. július 13., vasárnap

CHAPTER EIGHT

Sziasztok!
Hűha, nagyon gyorsan telik a szünet, és már megint eltelt öt nap, ezért itt is vagyok a résszel! Nagyon örülök a kommenteknek, az új feliratkozóknak, ebből azt szűröm le, hogy tetszik a történet, ami nagyon jó érzés! Szóval köszönöm és jó olvasást! :)
Ui.: Az előző részhez érkezett hozzászólásokra, minél hamarabb próbálok válaszolni! X
_________________________________________________

Dideregve ültem a fürdőkádban, államat a térdeimre támasztottam és  átkaroltam őket a karjaimmal. A víz már teljesen kihűlt és rettentően fáztam, ennek ellenére meg sem mozdultam, csak meredtem magam elé vagy a lábaim körül lassan fodrozódó vizet figyeltem. Vizes tincseim az arcomba tapadtak, magam sem tudtam, hogy a fürdővíz vagy a könnyeim áztatták-e el őket. Most jött el az a pillanat, hogy teljesen kibuktam.

Tisztában voltam vele, hogy egészen eddig kölcsönösen megpróbáltunk kiszúrni egymással, de úgy éreztem, ezúttal Austin túl messzire ment és ez már kívül esett az ártalmatlan piszkálódáson. A szobámban turkált az engedélyem nélkül, ki tudja, hogy miket nézett át. Talán az anyával készült képemet is látta?

A fejemben száguldoztak a gondolatok és megválaszolatlan kérdések, de csak egy valamiben lehettem biztos: A mai éjszakát is úgy töltöm, mint mikor még az intézetben éltem és az életem örökösen bizonytalan volt. Csendesen zokogva, hogy más ne hallhassa meg.

~***~ 

Amikor reggel felébredtem, automatikusan az éjjeliszekrényen tartott mobiltelefonom után nyúltam, de nem találtam a helyén. Azonnal kipattant a szemem és oldalra pillantva, meglepve tapasztaltam, hogy egy tálca várt rám, megpakolva egy tányér rántottával, egy pohár kakaóval és még egy összehajtott kis papírdarab is helyet kapott rajta. Ölembe vettem a reggelit, majd elsőként a kis lapot hajtottam szét. Még ha nem is ismertem a kézírását, mégis biztos voltam benne, hogy a szálkás, szépen ívelt betűket Austin vetette papírra.

Szia Mad!
Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá... szóval sajnálom a tegnapit, tényleg. Hülyén viselkedtem, igazad volt, egy barom vagyok. Nem kellett volna elvennem a fehérneműd és belelökni a medencébe. Meg kigúnyolni a srácok előtt, de ne aggódj, ők is megmondták, hogy marha nagy idióta vagyok. Igazából semmit nem kellett volna csinálnom, ezt nem érdemelted meg. Remélem, azért meg tudsz bocsátani. És azért is, ha valami bajod lesz a rántottától, amit készítettem, ugyanis most csináltam ilyesmit először. De mindegy is, a lényeg, hogy bocsáss meg! És jó étvágyat a reggelihez!
Ui.: Őszintén remélem, hogy tényleg nem lesz bajod!
Austin

Halvány mosolyra húzódott a szám, ahogy Austin összezagyvált mondatait próbáltam kibogozni. Valószínűleg nem csak a rántotta készítés volt az, amit elsőként próbált, hanem a levélben való bocsánatkérés is új volt számára. Egy amolyan igazi, valóságos bocsánatkérés, nem pedig egy félvállról, átgondolatlanul odavetett 'bocs'. Ezt értékeltem, habár még mindig megbántottnak éreztem magam és én is kezdtem bűntudatot érezni a pofon miatt, eldöntöttem, hogy nem fogok ilyen könnyedén megbocsátani neki és elfelejteni az egészet.

Elfogyasztottam a reggelimet - ami meglepően finom volt -, aztán összekaptam magam és lementem a földszintre. Szombat volt, tehát a mai napra voltam hivatalos a Wes haverja által rendezett bulira. Reménykedtem, hogy Michele itthon lesz, így meg tudom beszélni vele a dolgokat és el fog engedni.

A nappaliba belépve szembetaláltam magam Austinnal, aki érkezésemre felnézett, majd amikor meglátott, felpattant a kanapéról. - Hé, Maddy! - köszöntött és óvatosan rám mosolygott, mintha a reakciómat tesztelné. Pillantásom rögtön az arcára esett, ahol halványan, de számomra észrevehetően ott vöröslött a tenyerem nyoma. - Izé... ízlett a reggeli? - kérdezte, ezzel elérte, hogy a szemébe nézzek.

Bólintottam, mire úgy tűnt, fellélegzett. Lazított a testtartásán és visszaereszkedett a kanapéra.

- Akkor nincs harag? - érdeklődött, hangjából kiérződött a reménykedés. Nemet intettem a fejemmel, mire felvonta az egyik szemöldökét. - Nem fogsz velem beszélni? - vigyorodott el.

- Kénytelen leszek - válaszoltam kis csend után és már én sem bírtam ki nevetés nélkül.

- Tényleg sajnálom, Mad.

- Rendben, felejtsük el. Ez meg sem történt, rendben? - ajánlottam fel, mire Austin beleegyezően biccentett. - Michele hol van?

- Elugrott bevásárolni, de lassan már itt kell lennie - pillantott az órájára, majd újra rám. - Figyelj, arra gondoltam, hogy délután elmehetnénk valahová. Nem tudom, szereted-e a sportot, de lesz egy kosármeccs, megnézhetnénk - vetette fel az ötletet.

- Ó. - Mindössze ennyit tudtam mondani. Austin velem akar programot szervezni? Talán még mindig álmodom? Nagyon úgy tűnik, hiszen a tegnapi nap után, nem hittem volna, hogy majd pont velem akar lógni. - Austin, nem kell kiengesztelned, sem elhívni valahová csak, mert bűntu...

- Nem erről van szó - vágott a szavamba. Úgy látszott, kicsit megbántódott, amiért azt feltételeztem, hogy csak azért akar elvinni a meccsre, mert úgy érzi, ez szükséges.

- Nos, akkor köszönöm - böktem ki, mire Austin bólintott és elmosolyodott. -, de sajnos nem tudok menni. Ma lesz Wes bulija - húztam a számat.

Austin arcáról másodpercek alatt tűnt el a mosoly. - Még mindig el akarsz menni arra az idióta partira? Azt hittem már letettél róla. Madelaine, mondtam, hogy ez nem jó ötlet, Gilbert egy szarházi - magyarázta ellenségesen.

Elöntött a méreg. Értem, hogy csalódott, amiért nem fogadtam el a meghívását, de ettől még nem kellene Wesley-t sértegetnie. - Én is el tudom dönteni, hogy kivel barátkozom. Igenis elmegyek abba a buliba és nem te leszel az, aki ezt megakadályozza. Nem értem, mi bajod Wes-szel, szerintem kedves srác - vágtam vissza. Austin felhorkant és a szemét forgatta, amivel csak még jobban felhúzott. Éppen most kért bocsánatot, miért kell szinte azonnal elrontania ezt ilyen hülyeségekkel? - Nézd, megértem, hogy haragszol, amiért nem tudok veled menni, de ne várd, hogy csak azért, mert kinyögtél egy sajnálom-ot, mostantól úgy ugrok, ahogy fütyülsz! Ha gondolod, egy másik nap szívesen elmegyek veled valahová - tettem hozzá lágyabban, elvégre rendes dolog volt tőle, hogy felajánlotta és nem akartam én lenni az, aki nem hajlik a békülés felé.

- Hagyjuk ezt a szarságot, Mad - felelte, mire torkomon akadtak a szavak és hitetlenkedve bámultam rá. Újra bunkón viselkedett, mintha nem is az a fiú lett volna, aki reggelit készített és levelet írt, bocsánatkérésképpen. - Nem érdekes. Menj csak és érezd jól magad Gilberttel, aztán majd, ha a szobádban fogsz sírni miatta, ne sértődj meg, ha a fejedhez vágom, hogy én megmondtam! - morogta, azzal faképnél hagyott.

Megdöbbentettek a hangulatváltozásai. Percekig nem tértem észhez, álltam a szoba közepén és egyre csak a nekem intézett szavai jártak a fejemben. "...aztán majd, ha a szobádban fogsz sírni miatta, ne sértődj meg, ha a fejedhez vágom, hogy én megmondtam!"

 Farkasszemet néztem a szekrény üvegéből visszatükröződő tükörképemmel, majd dacosan felszegtem a fejem. Elhatároztam, hogy csak azért is jól fogom érezni magam és nem engedem, hogy Austin viselkedése befolyásolja a kedvemet. És legfőképp nem hagyom, hogy neki legyen igaza.

27 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!!Imádom <3 nem szeretem West,tuti valamiben sántikál,Austint viszont imádom <3 siess a kövivel,puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Niki!
      Köszönöm szépen! Hát igen, már nem egyszer kifejtetted, hogy nem szimpatizálsz Wes-szel, de nem is lehet mindenkit kedvelni! Remélem, azért a többiekkel jól megvagy! :D Puszi X

      Törlés
  2. Nagyon imádtam.:) <3 Imádom a blogodat.:D Várom a kövit.:* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Drága! Hamarosan érkezik! :) <3

      Törlés
  3. En mindig csak annyit mondok, hogy imadom, de nem tudok mast mondani.
    IMADOM!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Virág!
      Igaz, hogy tényleg mindig ennyit mondasz, de hidd el, nekem nagyon jól esik tudni, hogy ennyire szereted a blogot! Köszönöm! <3

      Törlés
  4. uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaw :) X
      Remélem ez azt jelenti, hogy ennyire tetszett!

      Törlés
  5. nagyon nagyon jóóó lett :D siess a kövivel!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és legközelebb ne hagyd le a nevedet sem, hogy tudjam, kinek jár a puszi! :)

      Törlés
  6. Drága Georgia!:)
    Újabb fantasztikus részt hoztál, csak gratulálni tudok. :) Egyszerűen imádom a stílusod, nagyon megfogott. Már a Stolen Hearts-nál is imádtam az írásod, te egyre jobban írsz!
    Ölel,
    Vivian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vivian!
      Szabályosan könnybe lábadt a szemem, amikor elolvastam a hozzászólásodat! Köszönöm szépen, nagyon sokat jelent nekem, hogy így gondolod, megpróbálom a legjobbat kihozni magamból, hogy nektek is tetsszen! Aranyos vagy!
      Puszi, GS

      Törlés
  7. Hat én nem tudom én kifejezetten kedvelem West😁 az egyik kedvencem❤ nagyon varom a kovit!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kitti!
      Valóban, Wes eléggé megosztó személyre sikeredett, de azért örülök, hogy olyanok is vannak, akik kedvelik őt!
      Ui.: Pénteken következő! :)

      Törlés
  8. Hú, hamaar köviit! Nagyonjó lett! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, drága! Nagy ölelés <3

      Törlés
  9. Már nagyon vártam az új részt és most sem okoztál csalódást:) Nagyon jó rész lett imádom ahogy írsz!:) Várom a következőt!:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Regi!
      Nem is tudom, mit mondjak, a köszönöm már olyan elcsépelt, de tényleg így érzek! Nagyon örülök, hogy tetszett! :) X

      Törlés
  10. Georgina (ez az igazi nevem! :D)2014. július 14. 5:48

    Istenem....! :D Mad helyében én is elmentem volna a buliba. :) A rántotta apedigjó ötlet volt. :D Márnagyon vártam a részt. :) Vajon Austin hallotta, ahogy este Maddie sírt? Csak egy kérdés volt... :D Na, mindegy .. Puszi.! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan kiderül, hogy hogyan is fog Maddy dönteni! A rántottás dologgal kapcsolatban, Austin ( haha :D) tényleg jól kitalálta! ;)
      Megmondom neked őszintén, én azon nem is gondolkoztam, hogy Austin meghallotta-e Mad-et vagy sem, de ha nekem kellene eldöntenem, akkor nem, mert Maddy nem akart gyengének mutatkozni előtte. :)
      Köszönöm, hogy írtál, nagy puszi! X

      Törlés
  11. Drága Georgia!
    Megint én vagyok, de most csak egy linket hagynék, és egy kis utasítást, hogy a negyedikhez menj!(:
    http://16ok5sos.blogspot.hu/p/dijaim.html
    Ölel,
    Vivian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vivian!
      Köszönöm a díjat, aranyos vagy nagyon!
      Nagy ölelés! :)

      Törlés
  12. Függő lettem, ennyi. Nem tudom vele mit tenni, FÜGGŐ LETTEM. A sztorid tett függővé!!!!!!! :D
    Imádoooooooom :D Nem tudom, mit mondhatnék, kezdek kifogyni a dicséretekből, minden egyes résznél leírom, h milyen jó... :) ÍGY TOVÁBB! ;)
    Brin:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Brin!
      Akár hiszed, akár nem, most szeretem látni ezt a szót, ha a blogról van szó! :D
      Örülök neki, hogy ennyire tetszik, hiszen nagyon igyekszem, hogy minél fordulatosabb és izgalmasabb legyen! És hidd el, lesznek még itt meglepetések a továbbiakban is!
      Puszi :)

      Törlés
  13. Ez nagyon teszik ! :D Imádom <3 :3!:D

    VálaszTörlés