2014. október 30., csütörtök

CHAPTER TWENTY-TWO

Sziasztok!
Először is, szeretnék egy rövid, de annál őszintébb köszönetet mondani, az 55 feliratkozó és a több mint 22.000 oldalmegtekintés végett. Nagyon hálás vagyok és végtelenül örülök, hogy ennyire tetszik a történet!
Másodszor pedig, meghoztam a részt, remélem tetszeni fog, most már közelítünk egy fordulópont felé. És azt hiszem már nincs is olyan sok rész hátra, de ezt még nem akarom elkiabálni. :)
Jó olvasást! x
__________________________________________________

Hihetetlen, de mindössze egyetlen hétvége alatt szinte az egész suli megtudta, hogy Austin szakított Lissával - feltehetőleg, ezt a szőke lány kürtölte szét - és, hogy Wesley és én együtt járunk. Ez viszont fogalmam sincs, hogy derült ki, mivel rajtunk kettőnkön és Austin-on kívül senki nem tudott róla. Talán valaki meglátott minket a kajáldában és máris elméleteket gyártott; ezúttal helyesen.

Tény, hogy mikor hétfő reggel beléptem a suli ajtaján, mindenhol ez fogadott. A többség csak megbámult és összesúgott a hátam mögött, de akadtak olyanok is, akik voltak elég bátrak, hogy odajöjjenek és nyíltan rákérdezzenek. Először nem tudtam, mit is mondhatnék, így csak elmotyogtam egy halk igen-t, arra a kérdésre, hogy tényleg Wes barátnője vagyok-e, majd gyorsan továbbsiettem. Hirtelen a suli pletykáinak középpontjába kerültem, ami egyáltalán nem volt jó érzés, inkább fojtogató és ijesztő.

A hétvége közeledtével már olyan mennyiségű figyelem irányult rám, hogy legtöbbször inkább kihagytam az ebédet, nem tudtam volna elviselni a menzán rám szegeződő pillantásokat, miközben eszem. Már olyan híresztelések is szárnyra kaptak, hogy Austin és Wes összeverekedtek miattam, én pedig galád módjára hagytam, hogy Austin szakítson Lissával, aztán elsétáltam Wesley-vel. A dologban volt igazság, de nagyobb részét csak találgatásokból rakták össze, aminek semmi valóságalapja nem volt, én pedig nem akartam ezeket hallgatni. Ehelyett azzal töltöttem a szüneteket, hogy kerestem egy félreeső padot és átnéztem a következő órák anyagait. Így persze javarészt Wesleyt is elkerültem, de most az egyszer nem bántam. Szerettem volna egy kis nyugalmat, hogy átgondolhassam a dolgokat.

Nem mintha nem lett volna rá elég időm az elmúlt napokban. Wes-szel lassan haladtunk, néhány telefonbeszélgetésen, SMS-en és egy találkozón kívül még nem sokat léptünk előre a kapcsolatunkban, ami nekem így pont megfelelt. Nem ez aggasztott igazán.

Austin-t szinte egész héten nem is láttam. Az iskolában nem sokszor futottunk össze, nem volt nehéz dolga, mióta Lissával szakítottak, a lány nem volt mellette, hogy hangos és kihívó viselkedésével mindig és mindenhol felhívja magukra a figyelmet. Egyedül biológián találkoztunk, de, ha akartam sem tudtam volna vele beszélni, mivel mindig Mrs. Cameron-nal együtt érkezett és amint megszólalt a csengő, már ott sem volt.

Otthon sem volt jobb a helyzet. Szándékosan elkerült, az ebédet és vacsorát legtöbbször kihagyta vagy felvitte a szobájába. Ha mégis úgy döntött, hogy velünk együtt étkezett, akkor is néma, fagyos csendben ültünk, még Michele is alig tudott kihúzni belőle néhány szót. Tudtam, a nő is észrevette, hogy valami nincs rendben és, hogy ennek hozzám is köze van, mert néhányszor elkaptam, ahogy aggódó és gondterhes pillantásokat vet felénk.

Két hétnek kellett eltelnie, hogy valamelyest lecsillapodjon a körülöttünk lévő őrület és megszokják a dolgot, hogy Austin a "bátyám", Wesley pedig a barátom. Sokszor elkaptam a "mázlista" és "szerencsés" szavakat és irigykedő pillantásokból is bőven kijutott, habár én egyáltalán nem gondoltam így. Bárki helyében szívesebben lettem volna, mintsem hogy most a saját életemet éljem.

Péntek lévén alig vártam, hogy véget érjen az utolsó óra, szinte sprinteltem ki a teremből és szememmel Desiree-t kerestem a suliból kiözönlő diákok között. Éppen a lánnyal váltottam pár szót, mielőtt megérkezett volna az édesanyja, hogy hazavigye, mikor Alex jelent meg mellettem. Azóta az eset óta, amikor a kocsiban faggattak, nem igazán beszélgettünk, ezért most jócskán meglepett.

- Szia - köszönt, bár úgy tűnt, mintha kicsit feszengene, kezét a zsebébe csúsztatta és előre-hátra billegett a talpán. - Beszélnünk kell.

Ahogy a szavak elhagyták a száját, már tudtam, hogy ez a beszélgetés Austinnal kapcsolatos. És azt is, hogy nem akarok benne részt venni. - Sajnálom, most sietnem kell, de ígér...

Nem tudtam befejezni, mert Alex két lépéssel előttem termett, felkapott a vállára és elindult a kocsija felé, engem a vállán hurcolva, mintha csak egy zsák lennék. Felsikítottam a meglepetéstől, majd rögtön ezután hálát adtam az égnek, hogy nem szoknyát vettem fel, de még így is kínos volt, ahogy mindenki megbámult, miközben az engem cipelő fiú keresztülvágott a parkolón.

- Tegyél le! - szóltam rá mérgesen és tenyeremmel erőteljesen toltam el magam a hátától, de csak azt értem el, hogy még erősebben fogott, különben semmi jelét nem adta, hogy hallotta volna, amit mondtam neki. - Alex, engedj el, most azonnal! - Semmi válasz, viszont hallottam a körülöttünk felharsanó nevetés és kiáltásokat.

- Hé, Constancio az nem Wesley csaja?

- Mi van ebben a csajban, hogy mindenkinek ő kell?

- Ez az, haver!

Alex elnevette magát, éreztem a válla rázkódását a hasamnál, de nem válaszolt a beszólásokra. Elcipelt a kocsijáig, kinyitotta az utasülés felőli ajtót, majd lehajolt és beültetett, mint egy kisgyereket. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy kiszállok és elszaladok, de nem akartam ennél jobban nevetség tárgyává tenni magam. Alex rámcsukta az ajtót, megkerülte a kocsit és ő is behuppant mellém.

- Hálás vagyok, hogy te is csatlakoztál a "Hogyan égessük le Maddy-t a nyilvánosság előtt?"- klubhoz! - fordultam oda hozzá gúnyos mosollyal.

- Bocs, de nem hagytál más választást - vonta meg a vállát lazán, aztán beindította az autót és kihajtott a parkolóból.

- Hová megyünk? - kérdeztem, mikor éppen az ellenkező irányba indultunk el, mint amerre az otthonom volt.

- Mutatni akarok valamit - közölte, majd gyorsan hozzátette. - És beszélni is akarok veled.

- Rendben, ne kímélj. Gyerünk, ha már elraboltál! - sürgettem, mire felnevetett. Sóhajtva hátradőltem az ülésben. - Austinról van szó, igaz? Azt akarja, hogy mondd el nekem az igazat, hiszen Wesley csak hazudott, jól mondom? - tudakoltam cinikusan.

- Nem hazudott, csak nem úgy mesélte el a dolgokat, ahogy valójában történtek - javított ki a fiú. - Austin tényleg összejött Lissával, amíg a lány még Wesley-vel volt - lányhoz cseppet sem méltó módon felhorkantam, de Alex nem foglalkozott velem. -, de azt biztosan nem mesélte, hogy Austinnak tetszett meg először a lány. Wesley ezt tudta, mégis rátette a kezét, Austin meg nem bírta elviselni és csak vissza akarta adni a kölcsönt - magyarázta mellettem a fiú.

Eltekintettem attól, hogy úgy beszélt Lissáról, mintha csak egy tárgy volna, aki "bárkié is lehet" és csak a hallottak másik felére koncentráltam. Hát, így azért elég más megvilágításba kerül a helyzet.

- Ezt tényleg nem mondta - motyogtam és lebámultam az ujjaimra. Észre sem vettem, hogy időközben megálltunk, csak most, hogy Alex felhívta rá a figyelmem.

- Nézd csak meg, Maddy!

Fejemmel követtem az irányt, amerre Alex mutatott és megpillantottam Austint. Egy kerítéssel elzárt kosárpálya közepén állt, félmeztelen felsőteste és haja is fénylett az izzadságtól, miközben párszor keményen pattintotta a labdát a betonhoz, majd kosárra dobott, de elvétette. Innen nem láttam tisztán, de belerúgott a palánkról visszapattanó labdába, ujjait a tarkójára kulcsolta és felnézett az égre, mozdulatai egyértelműen dühről árulkodtak. - Mióta olyan csúnyán összevesztetek, Austin egyáltalán nem önmaga. Mindennap suli után kijön ide és addig dobálgat, amíg ki nem adja magából a dühét - vallotta be barátja. Szóval, itt van, amikor eltűnik otthonról... Hallottam Alex szavait, de nem néztem rá, tekintetem egyetlen egy pontra szegeződött, a fiúra az utca másik oldalán, aki egyértelműen szétesettnek látszott. Azt is tudtam, hogy ez miattam van. - Még sosem láttam, hogy egy lány miatt így viselkedett volna - csóválta a fejét és kicsit értetlennek látszott, de ez nem lepett meg, jómagam is az voltam.

Értetlen és kétségbeesett. - Mit csináljak? - suttogtam, még mindig Austinra bámulva. Még egyszer próbálkozott, de a labda jó fél méterrel arrébb ért célt, majd elgurult a pálya másik oldalára. Ezután nem vesződött tovább, felkapta  a pólóját és a táskáját, aztán kilökte a vaskaput és eltűnt a szemem elől. - Mit vár tőlem? - néztem fel Alexre segítségkérően. - Tudja, hogy nem lehet...

- Tudja, de nem bírja elfogadni - biccentett. - Én csak azt mondom, hogy adhatnál neki egy esélyt. Austin jó srác és ezt nem csak azért mondom, mert a legjobb haverom.

Zavartan néztem félre, az agyamban egymás kergették az ellentétes érzelmek, érvek és ellenérvek. Szerettem volna azt mondani, hogy nem szabad, de valahol mélyen tudtam, hogy én is akarom és nem leszek képes sokáig elfojtani az érzéseim, barát ide vagy oda. Végül nagy sokára, amikor már magam sem hittem, megtörtem a ránk telepedett csendet és kissé feszengve Alexhez fordultam, aki eddig türelmesen várakozott. - Elvinnél Wesley-hez?

12 megjegyzés:

  1. Azta!!Imádom!!Szegény Austin!! :( remélem Maddy kidobja West és elküldi jó messzire!!(nem akartam csúnyát írni) :) siess a kövivel,puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Niki!
      Köszönöm szépen! :) Hát igen, Austin most nincs a legjobb formájában, de az is kiderül hamarosan, hogy Maddy hogyan dönt és, hogy ez milyen hatással lesz Austinra és a kapcsolatukra. :)
      Puszi <3 x

      Törlés
  2. Imádom!!:) siess a kövivel,puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy! :) Sietek! <3 x

      Törlés
  3. Azonnal kövit!!! Imádtam,Imádlak!!!! Jajjj annyira jól írsz!!! Kérlek naaaaagyon siess,különben megkereslek és addig nézlek pislogás nélkül,hogy....Na!
    puszi:happy hippie ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik a fogalmazásmódom és a történet!
      A pislogásos dolog pedig félelmetesen hangzik, szóval igyekszem, ahogy csak tudok! :) <3 x

      Törlés
  4. Fantasztikus lett.Siess a következővel :-) :-)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon varom hogy mi lesz ebbol es remelem most jol dont Maddy..
    Imadom!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Virum!
      Igyekszem a folytatással, hogy minél hamarabb megtudhassátok! Köszönöm! <3 x

      Törlés
  6. Válaszok
    1. Köszönöm, a mai nap folyamán érkezik! :) x

      Törlés